A juvenilis és felnőttkori dermatomyositisek szisztémás autoimmun megbetegedések; az idiopáthiás inflammatorikus myopáthiák (IIM) közé tartoznak. Típusos bőrtünetek és szimmetrikus proximális végtagizom gyengeség a fő jellegzetességük. Vizsgálataink célkitűzése az volt, hogy összehasonlítsuk a felnőttkori és gyermekkori dermatomyositises betegeket tüneteik, laboratóriumi és immunszerológiai eredményeik alapján.
Vizsgálatunk során a DEOEC Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológia Tanszék Myositis szakrendelése által gondozott 57 DM-es beteg adatait dolgoztuk fel. Ezen belül két betegcsoportot alakítottunk ki: a gyermekkori/ juvenilis (JDM: n=27, átlag életkoruk: 8,7 +- 4,2 év) és a felnőttkori (DM: n=30, átlag életkoruk: 50,3 +- 16,2 év) dermatomyositist. A csoportok közti különbségek összehasonlítására Pearson-féle chi-négyzet próbát és Fisher-féle egzakt próbát alkalmaztunk. Az elemzések során a p≤0,05 értéket tekintettük szignifikánsnak.
Statisztikailag szignifikáns különbséget találtunk a felnőtt és juvenilis betegek között egyes tünetek előfordulásában, illetve a betegség kezdetén mért izomenzimek és gyulladásos paraméterek (CK, LDH, GOT, We, CRP) értékeinél. A tüneteket nézve, gyerekeknél több esetben alakult ki izom atrophia (p=0,011) és calcinosis cutis (p=0,008). A felnőttek esetében a V-jel (p=0,001), a mechanikus kéz (p=0,012), a poikiloderma (p=0,005) és a Raynaud-jelenség (p=0,054) előfordulása volt gyakoribb. A labor eredmények azt mutatták, hogy a CK (p=0,005), LDH (p=0,000), GOT (p=0,054), We (p=0,044) és CRP (p=0,001) értékek a felnőtt DM-es betegek körében magasabbak a betegség kezdetén. Az immunszerológiai tulajdonságok tekintetében a statisztika nem hozott szignifikáns különbséget.
Vizsgálataink azt mutatják, hogy az általunk kapott eredmények az irodalmi adatokat alátámasztják. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a viszonylag kis beteg szám ellenére is szignifikáns eltérések mutatkoztak a juvenilis és a felnőttkori dermatomyositises páciensek között.