Közlekedési balesetek során a személygépjárműben utazók különböző sérüléseket szerezhetnek, melyeket a kapcsolódó szakirodalomból jól ismerhetünk. Ilyen például a vezető ülésben utazó személy kormánykerék által okozott szegycsont és sorozat-bordatörése, pedálok okozta boka- és lábszártörések és a hirtelen lassulás miatti nyaki gerinc ún. túlfeszítéses-túlhajlításos sérülése. E projekt célja, hogy a 2000-től 2011-ig terjedő időszakban a DEOEC Igazságügyi Orvostani Intézetben történt boncolások boncjegyzőkönyveit felhasználva arra a kérdésre válaszoljon, hogy a valóságban milyen gyakorisággal fordulnak elő a különböző sérülések.
Vizsgálati szempontokként határoztam meg az elhunyt nemét, életkorát, mely ülésben utazott, a baleset és a halál között eltelt időt, a halál helyszínét, alkoholos befolyásoltság tényét, biztonsági öv használatát és a test különböző régióinak sérüléseit. A sérülések értékelésének alapját az Abbreviated Injury Scale képezi. Az értékeléskor eltekintettünk a sérülések baleseti sebészeti (gyógyító szempontú) értékelésétől, a vizsgált esetek jellegzetességei miatt. Sok esetben a személygépjárműben utazók olyan súlyos sérüléseket szereznek, melyek halálhoz vezetnek. A vizsgált 12 év alatt a régióban 299 esetben, ezen esetek 75%-ban már a helyszínen a sérült elhunyt. Az elhunytak 12,7%-a állt alkoholos befolyásoltság alatt a baleset során és ezen esetek 72%-a sofőr volt. Leggyakoribb sérülésnek a törzs és végtag csontjainak törése bizonyult (82%), ezt követi a mellkasi szervek sérülése (59,9%).
Fontos eredmény, hogy a biztonsági övet biztosan használók esetében a koponya törései, az agyállomány roncsolódása, a másodlagos sérülések (autóból kizuhanás) és a helyszíni halálozás ritkábbak, míg a végtagsérülések gyakrabban fordulnak elő, mint a biztonsági övet biztosan nem használók esetében.
Elmondható, hogy a közlekedési balesetek során, számos esetben, több olyan, élettel össze nem egyeztethető sérülése keletkezik a gépjárműben utazóknak, melyek külön-külön is halálos eredményre vezetnének. Munkámban ezen sérülési típusok, mechanizmusok is kiértékelésre kerülnek, melynek hosszútávú célja a gépjármű közlekedés biztonságának javítása.