A gadolínium tartalmú kontrasztanyagok használata beépült az MRI vizsgálatok protokolljába, a tumoros elváltozások diagnosztikája során fontos szerepet tölt be. Különböző típusú és grádusú tumorok eltérő mértékben halmozzák a kontrasztanyagokat, ez a differenciál diagnosztikát is segíti. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az MR diagnosztikában használatos kelátorok milyen mértékben dúsulnak in vitro sejttenyészetekben.
Kétféle sejtvonalon vizsgáltuk három különböző gadolínium tartalmú kontrasztanyag tulajdonságait, melyek különböző kémiai szerkezettel rendelkeznek. Míg a Dotarem makrociklusos, addig az Omniscan és az Optimark nyílt láncú. A sejtek kontrasztanyag felvétele szempontjából fontos különbség az is, hogy a Dotarem negatív töltéssel rendelkezik, míg a másik két kontrasztanyag töltés nélküli komplex.
Az emlőtumorból származó SK-BR-3, és az asztrocitómából származó A172 sejtvonalat 20000/cm2 sűrűségben 9 cm2-es tenyésztő edényekbe passzáltuk. Miután a sejtek kitapadtak az edény aljára, a médiumhoz kontrasztanyagot kevertünk 500 mmol/ml végkoncentrációban. Egy kontrasztanyag nélküli sejttenyészet kontrollként szolgált. A kelátorok jelenléte nem befolyásolta a sejtek növekedését, 37°C-on, 5%-os CO2 jelenléte mellett, 48 óra alatt konfluenciát mutattak. A médium lemosása után a sejtekből NP-40 pufferrel lizátum készült, melyekből MQ20 NMR Analyzer segítségével T1 és a T2 relaxációs idők meghatározása történt. A kontollhoz viszonyított relaxációs idő csökkenése utal a kontrasztanyag (vagy az arról levált gadolínium) sejtek által történő felvételére.
Eredményül azt kaptuk, hogy Dotaremes minták relaxációs ideje 10%ban tér el a kontrolltól, azaz viszonylag kis mennyiségben dúsul a sejtekben ez a kelátor. Omniscan esetében ez a változás mindkét sejtvonalnál 20% fölötti, mely szerint az ágens nagyobb mennyiségben dúsult, vagy a komplex nagyobb mértékben disszociált. Az Optimark halmozása között a két különböző sejtvonal esetében különbség mutatkozik. SK-BR-3 sejtvonalnál a 26%os csökkenés arra utal, hogy azokban nagyobb mennyiségű a dúsulás, mint az A172 sejtvonalnál, ahol 12%, tehát a különböző sejtek transzportmechanizmusai is különbözhetnek.