A Nod-like receptorok (NLR) citoszolikus mintázatfelismerő receptorok, melyek fontos szerepet játszanak a természetes immunválasz aktiválásában és különböző veszély jelek közvetítésében. Vizsgálataim célja az NLR családba tartozó gátló fehérje, az NLRX1 szerepének tanulmányozása monocita-eredetű dendritikus sejtekben (moDS). Első lépésként igazoltam, hogy az NLRX1 gén és fehérje a gyulladásos moDS-ekben és a mesenchymális eredetű, immunszupresszív hatású MSCl sejtekben is kifejeződik. A génexpressziós vizsgálatok azt mutatták, hogy MSCl sejtekben polyI:C-vel történő stimulálás hatására nő az NLRX1 gén expressziója, de ez a változás fehérje szinten nem mutatható ki, így a fehérje folyamatosan, nagy mennyiségben jelen van. Hasonló változást mutattunk ki a RIG-l és MDA5 gének expressziója során is, de a fehérje megjelenése ez esetben nem volt kimutatható. Hasonló kezelés hatására a moDS-ekben nőtt a fent vizsgált gének és fehérjék kifejeződése is.
Előzetes adataink szerint a csontvelői MSC-ek gátolják a moDS-ek aktiváció hatására megjelenő sejtfelszíni molekuláinak megjelenését, citokin és kemokin szekrécióját, antigén prezentáló és T-sejtaktiváló képességét. Ezért további kísérleteinkben arra kerestünk választ, hogy a két eltérő eredetű sejttípus kölcsönhatása hogyan befolyásolja funkcionális aktivitásukat. Eredményeink szerint az MSCl és moDC sejtek polyI:C (MDA és RIG-I aktivátor) vagy 5’ppp RNS (RIG-I aktivátor) általi együttes aktivációja jelentősen fokozza a tápfolyadékban kimutatható IL-6 és IL-8 mennyiségét az egyedi sejtkultúrákban mért értékekhez viszonyítva. A sejtek szétválasztását követően továbbá igazoltuk, hogy a sejtkölcsönhatás eredményeként a moDS-ekben jelentősen fokozódik az NLRX1 mRNS szintje, miközben a RIG-I és ezzel párhuzamosan az IFNβ citokin gén expressziója csökkent. Eredményeink azt igazolják, hogy az NLRX1 dendritikus sejtekben hatékonyan gátolja a RIG-I és MDA5 receptorok által közvetített sejtaktivációt, miközben MSCl sejtekben csökken az NLRX1 kifejeződése. Az ellentétes hatás a résztvevő sejtek eltérő funkcionális aktivitásának következtében a tolerancia irányába tolódik el.