Bevezetés: A fejlett országokban a diabeteses retinopathia (DR) a vakság egyik vezető oka a munkaképes lakosság körében. A cukorbetegek kb. 40%-nál fejlődik ki a DR, és 5%-ban alakul ki fenyegető látásvesztés. Magyarországon a lakosság 5-8 %-a érintett és ez a szám fokozatosan emelkedik. A szem elülső szegmentjében lévő könnyfilm réteg számos fehérjét tartalmaz, melyek differenciális megjelenése és mennyiségi változása jellemző lehet az egyes betegségekre, így a DR-ra is.
Célkitűzés: A DR lehetséges könny biomarkereinek azonosítása non-invazív módszerrel. Az egyes betegcsoportokra jellemző fehérje mintázatok analízise.
Beteganyag és módszer: 26 egészséges és 150 cukorbeteg páciens könnymintáinak gyűjtése az alábbi csoportbontásban: 50 normál, 50 non-proliferatív (NPDR) és 50 proliferatív (PDR) diabeteses retinopathia. A könnyminták gyűjtése non-invazív módszerrel, üveg kapilláris segítségével történt a kötőhártya alsó áthajlásából. A mintákat centrifugálás után -80ºC-on fagyasztva tároltuk, felolvasztásukra egyszer került sor a minták analíziséhez. A minták protein tartalmát Bradford módszerrel határoztuk meg és a poolozott egészséges, normál, non-proliferatív és proliferatív mintákra jellemző fehérje mintázatokat SDS poliakrilamid gélelektroforézis segítségével vizsgáltuk. A gélelektroforézis eredményeként kapott gélképet gélelemző szoftver segítségével analizáltuk, hogy az egyes mintákra jellemző fehérje profilt láthatóvá tegyük.
Eredmények: A betegség előrehaladtával a könnyfehérje koncentráció szignifikáns csökkenést mutat, ezzel szemben a mikrogrammra normalizált SDS-PAGE gélkép a könny fehérjeprofiljának minőségi változását mutatja. Két sávot sikerült azonosítani, amelyek intenzitása szignifikáns (p<0,05) különbséget mutat az egyes csoportok között, ezek tömegspektrometriás azonosítása szükséges.
Támogatás: TAMOP-4.2.2.A-11/1/KONYV-2012-0045