A tuberkulózis a XXI. századra nem tűnt el, hanem időnként fellángol. Voltak évek, amikor visszaszorult, de napjainkban egyre több az újonnan felfedezett beteg. A tbc epidemiológiai helyzete hazánkban kedvező. Az elmúlt években 15 százezrelékes incidencia értéken stabilizálódott az új megbetegedések száma. Országosan 2004 óta 25 százezrelék alatt van a tbc incidencia és prevalencia. Ezzel az eredménnyel a WHO kritériumai alapján a tuberkulózis szempontjából alacsonyan érintett országok közé tartozunk. A kedvező járványügyi helyzetet befolyásolja a területi egyenlőtlenség az értékekben, valamint a multirezisztens tuberkulózis terjedése. Az elmúlt évtizedekben a tuberkulózisos betegek ápolására vonatkozóan többféle nézet volt érvényben, a betegek szigorú elkülönítésétől a tbc-s betegek és egyéb tüdőbetegek együttes elhelyezéséig.
A multirezisztens tuberkulózis kórokozók elterjedése miatt nagy hangsúlyt kell fektetni az infekciókontrollra, mert ezek terjedése csak hatékony infekciókontroll módszerekkel akadályozható meg.
Célkitűzéseim: a mai korszerű infekciókontroll ismeretek birtokában javaslat tétel a tbc-s betegek ápolásához, a fertőzés terjedésének megakadályozása valamint összehasonlítom a valós és az elvárt ápolási protokollt.
Kutatásom módszere: induktív, retrosprektív, saját készítésű kérdőív: 14 zárt kérdés, 4 nyitott kérdés. A DEOEC Tüdőgyógyászati Klinikán 2010-ben 59, 2011-ben 53 tbc-s beteget kezeltünk. Az elkülönítési lehetőségek ahhoz szűkösek, hogy minden tbc-s gyanús beteget izoláljunk. A betegeknek a köpetét vizsgáltuk direkt és tenyésztéses módszerrel is és egyéb új gyors diagnosztikával is: PCR, Quantiferon teszt.
Következtetések: 1. A direkt pozitív beteget el kell különíteni, 2. A direkt pozitív beteg kórtermében FFP3 maszkot kell viselni, 3. Az elkülönítést mindaddig fenn kell tartani, amíg 2 direkt kenet negatívvá válik.
Javaslat: helyi ápolási protokoll kidolgozása a tbc-s betegek egységes ellátása érdekében.