Az L-iduronsav a heparin és a heparán szulfát fő összetevője. Ezek a glikózaminoglikánok (GAG) családjába tartozó lineáris szulfatált poliszacharidok a kötőszövet összetevői, és a sejtek felszínén találhatóak. Az állati és emberi szervezetben a strukturális funkciójukon kívül rendkívül fontos szabályozó szerepük is van: szelektíven kötik és szabályozzák számos fehérje aktivitását. Jelenlegi ismereteink szerint több mint száz fehérjével képesek kötést kialakítani a sejtek felületén vagy az extracelluláris mátrixban. Széleskörű biológiai aktivitása miatt a heparin, a heparán szulfát és származékai sokoldalú gyógyszerjelöltek, jelenleg is több területen vizsgálják terápiás alkalmazásuk lehetőségét (pl. mint véralvadásgátló, antiatheroszklerotikum, angiogenezis-gátló, antimetasztatikum stb.) A szénhidrátkémia kiemelt feladatai közé tartozik, hogy különböző heparin és heparán szulfát fragmenseket állítson elő abból a célból, hogy találjon egy megfelelő szekvenciát, amely szelektíven köt egy bizonyos fehérjét, és gyógyszerjelöltté fejleszthető.
Az L-iduronsav a természetben szabad állapotban nem fordul elő, így készen nem szerezhető be sem természetes, sem kereskedelmi forrásból. A szakirodalomból ugyan számos előállítási módja ismert, ám ezek mindegyike rossz hozamú és hosszú szintézisutat követel, ezért nagy szükség van új, hatékony szintézismódszerek kidolgozására.
Célul tűztük ki L-iduronsav előállítását 1C4 konformációs formában rögzített D-glükuronsav észterből, vagy ennek a β-keto származékából C-5 konfigurációs inverzióval. A D-glüko-származékok gyűrűkonformáció változását vicinális helyzetbe bevitt nagy térkitöltésű szilil-éter csoportokkal értük el, amelyek a piranóz gyűrűt 1C4 konformációba kényszerítették.
A β-ketokarbonsav-észterben a 4-es helyzetben kialakult ketocsoport elektronszívó csoportként megkönnyíti az 5-ös szénatom deprotonálódását, így elősegítve az epimerizációt. A megfelelő enol formából pedig a kialakult kettős kötés hidrogénezésével juthatunk hozzá a kívánt L-iduronsav származékhoz.