A szájüreg mucositisének diagnózisát az orvos fizikai vizsgálat alapján állítja fel. Olyan noninvazív vizsgálati eljárás, amely segít a megfelelő terápia kiválasztásában, vagy amelyre a prognózis alapítható, nem ismert. Jelen munkánkban egészséges és irradiációs mucositisben szenvedő személyek szájnyálkahártyájáról származó laphámsejtek autofluorescens sajátságait hasonlítottuk össze. Vizsgálataink célja az volt, hogy megtudjuk, a mucositis együtt jár-e a szájnyálkahártya sejtjeinek autofluorescenciájában történő, kvantitatív elemzésre alkalmas változásokkal amelyeket felhasználhatunk a betegség súlyosságának megítélésében, illetve alkalmas a terápia követésére.
A munka során fluorescens mikroszkóppal meghatároztuk a szájnyálkahártya kaparékban található sejtek autofluorescencia spektrumát 405 nm-es gerjesztési hullámhossznál 458-661 nm-es tartományban, 10 nm-es lépésközökben. A mucositises szájnyálkahártya sejtek a Sugárterápia Tanszék olyan betegeitől származtak, akiknél a fej-nyaki régióra történő külső besugárzás mellékhatásaként irradiatios stomatitis alakult ki.
Eredményeink azt mutatják, hogy az irradiációs mucositisben szignifikánsan csökken a szájnyálkahártyasejtek 560-650 nm-es emissziós tartományban mérhető autofluorescencia intenzitása a nyelvről és a buccaról származó sejtek esetében, de nem változik az 510-550 nm-es tartományban. Megfigyeléseink alapján kiválasztottuk néhány hullámhosszat (575, 629, 640, 650 nm) ahol a változások különösen erősen jelentkeztek és megvizsgáltuk ezek diagnosztikai markerként való alkalmazásának lehetőségét. Az adatok elemzése során észrevettük, hogy a mucositis localis kezelésére alkalmazott terápia önmagában is csökkenti az autofluorescencia intenzitását 640 nm felett. Ez az autofluorescencia csökkenés egészséges önkénteseken végzett megfigyeléseink szerint nem mucositises nyálkahártyán is kialakul, emiatt a mucositis diagnosztikájára a 640 nm feletti emissziós tartomány nem alkalmas.
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy irradiációs stomatitisben a szájnyálkahártya sejtjeinek autofluorescencia spektrumában jellegzetes változások következnek be, amelyek alkalmasak a diagnózis korai felállítására.