Az acromegaliát az esetek döntő többségében a hypohysis növekedési hormont (GH) termelő daganata, ritkán a GH release hormon (GHRH) fokozott termelése okozza. A GH a periférián termelődő IGF-1-en keresztül fejti ki hatását. A betegség tünetei és a diagnózis között eltelt idő általában igen hosszú, 7-12 év. Kezeletlen esetben a várható élethossz jelentősen rövidül, a mortalitás az egészséges populáció háromszorosa. A betegség sebészi kezelése microadenoma esetén 70-80, macrodenomáknál 30-50%-ban vezet gyógyuláshoz. Sikertelen műtétet követően és egyéb esetben a gyógyszeres kezelés választandó. A dopamin atagonisták kevesebb, mint 10%-ban járnak sikerrel. A tartós hatású somatostatin analógok (octreotid, lanreotid) az IGF-1 öt receptora közül a II-esen fejtenek ki gátló hatást. A nemrég bevezetett, költséges pegvisomant kezelés GH antagonistaként az IGF-1 termelődést gátolja, ezáltal a megelőző terápiára refrakter esetekben is hatásos.
Betegek és Módszerek: Klinikánkon 4 beteg, 2 nő és 2 férfi részesül napi egy alkalommal subcutan pegvisomant kezelésben. Az átlagos kezelési időtartam 3 év volt, a dózist a terápiás hatás eléréséig félévente növeltük 10 mg/die adagtól kezdődően. A hatásosságot IGF-1 és GH szérumszintekkel mértük, rendszeres időközökben sella MR vizsgálat történt a remnant tumorméret követésére.
Az eredmények során a betegek szubjektív panaszai megszűntek, az átlagos IGF-1 szint a követést végére 688.4 ug/l-ről 297.9 ug/l-re csökkent, mely a kezelés hatásosságát mutatja. A GH szint nem mutatott jelentős eltérést, 17.8 ug/l -ről 11.0 ug/l -re változott; a tumorméretre a terápia nem volt negatív hatással.
Konklúzió: a subcutan alkalmazott pegvisomant kezelés klinikai tapasztalataink során – a nemzetközi eredményekkel egyezően – igen hatásosnak bizonyult, a betegség tünetei javultak, a labor- és képalkotó vizsgálatok a betegség regresszióját mutatták.
A betegek gondos követése és rendszeres kontrollja, valamint a jó compliance elengedhetetlen az optimális dózis és a sikeres kezelés eléréséhez.