A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a non-Hodgkin-lymphomák leggyakoribb formája. A betegség túlélését jelentős mértékben növelte a hagyományos CHOP kezelés kiegészítése az anti-CD20 monoklonális antitest rituximabbal, mely az effektor NK-sejtek és macrophagok Fc-gamma -receptorán (FCGR) keresztül fejti ki hatását. In vitro kísérletek adatai alapján az említett ADCC reakció intenzitása függ az FCGR polimorfizmustól.
Vizsgálatunk célja az volt, hogy megmutassuk, milyen összefüggés van az FCGR polimorfizmusa és a betegek terápiára adott válasza, valamint az eseménymentes és teljes túlélési adataik között. Célkitűzéseink közé tartozott még a lymphoma sejtek génexpressziós profilja, valamint a terápiára adott válasz és túlélés közötti összefüggés felderítése.
51 DLBCL-es beteget vizsgáltunk, akik medián életkora 53,1 év, a férfi: nő arány pedig 19:32 volt. Az FCGR polimorfizmus vizsgálatához perifériás vérmintát használtunk, melyből a genotípust Real-Time PCR segítségével határoztuk meg. A génexpressziós profil vizsgálata pedig nyirokcsomó biopsziás mintából történt immunhisztokémiai módszerrel.
A PCR technikával meghatározott FCGR3A polimorfizmus a 158. aminosav pozícióban a következő eredményeket mutatta: VV: 12 eset, VF: 29 eset és FF: 10 eset. A terápiára adott válasz tekintetében az egyes csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget, viszont az eseménymentes túlélés kedvezőbben alakult a V/V csoportban. A génexpressziós profilt illetően, 20 biopsziás minta germinális centrum, 31 pedig nem germinális centrum jelleget mutatott. Szignifikáns eltérést sem a terápiás válasz, sem a túlélés tekintetében nem találtunk a két csoport között.
Eredményeink alapján az FCGR polimorfizmus és génexpressziós profil jelentősége az R-CHOP protokoll szerint kezelt DLBCL-es betegek prognózisát illetően megkérdőjelezhető.