Kutatásomban krónikus betegségben szenvedők életminőséget, megküzdési stratégiáját és betegségterhét vizsgáltam serdülő populációban, valamint az ehhez kapcsolódó szülői, tanári és orvosi attitűdöt. Hipotézisek: A megküzdési stílus alakítja a betegségteher-index értékét. A coping stratégiák alkalmazásában szignifikáns eltérés lesz a két minta között. A diabetesben szenvedő serdülők életminősége szignifikánsan magasabb, mint a mozgássérülteké. A szülők, tanárok és orvosok attitűdjét tekintve a két betegcsoport esetében szignifikáns különbség lesz. A szoptatási idő csökkenésével az 1-es típusú cukorbetegség előfordulási gyakorisága nő.
Vizsgálati minta: két kórház 11-18 év közötti korosztályából 100 fő töltötte ki a kérdőíveket. A mintám 1-es típusú diabetesesekből (50), scoliosis és cerebralis paresis (50) betegekből állt. A beteg gyermekek szülei és az adott betegséggel találkozó tanárok és orvosok közül 70-70-70 fő töltötte ki az attitűd kérdőívet mindkét betegcsoport esetében.
Módszerek: Megküzdési Mód Preferencia Kérdőív, RAND 36, Betegségteher Index, Sérült Gyerekekre Vonatkozó Attitűd Kérdőív.
Eredmények: Leginkább az emóciófókuszú megküzdés határozza meg a betegségterhet. A két csoport között a megküzdési stratégiák közül az önbüntetés és a feszültségkontroll tekintetében van szignifikáns különbség. Különbség van a két betegtípus között a fizikai funkciók, a testi fájdalom, a fizikai korlátozások és az energia alskálák esetében. A betegségek megítélésében szignifikáns különbség mutatkozott a szülők, tanárok és orvosok között. A szoptatási idő csökkenésével exponenciálisan nő a cukorbetegség előfordulási gyakorisága.
Következtetés: Eredményeim alapján úgy vélem, hogy az egyik intervenciós lehetőség a coping készségek tanítása. Az önbüntetés és az emóciófókuszú helyett a társas támasz keresése és a belenyugvás az adaptív megküzdés a krónikus betegségeket illetően. Valamint az ACT terápiában való részvétel. A szülőktől származó információ a krónikus betegségeket illetően javíthatja a tanári tudatosságot a krónikus betegségekkel, a gyermekek funkcióira gyakorolt hatásaikkal kapcsolatosan és növelheti magabiztosságukat, hogy megfelelő módon tudják támogatni őket.