A neonatológia fejlődése a cerebral paresisek számának növekedését is magával hozza. Magyarországon 2000-4000-re becsülik ezen betegek számát, nem létezik hivatalos regiszter a cerebralis paresis előfordulását illetően. Az agyi sérülés mértéke nem progrediál, de ahogy fejlődik, nő a gyermek, úgy a mozgásszervi panaszok progressziót mutatnak, így a fizioterápia kulcsfontosságú szerepet tölt be a terápiájukban.
A vizsgálatomban olyan megfelelő fejkontrollú 4-12 éves korú gyermekek vettek részt, akik mono, di, vagy tetraparesisben szenvednek, aktív végtagmozgások mellett zavart manuális képességgel, instabil ülőképességgel és járásképtelenséggel rendelkeznek. Kizárási kritérium volt a törzs vagy végtag ataxia, az extrapiramidális hyperkinesis, a nagyfokú figyelemzavar, a látás és hallás fogyatékosság, az agresszivitás, IQ <50, hypotonia és plegia.
A gyerekek random módon két azonos létszámú csoportba kerültek.A kutatás ideje alatt (3 hónap, hetente 3 alkalommal, alkalmanként 40 perc) proprioceptív tréninget alkalmaztam, az 1. csoportnál diktált, míg a 2-es csoport esetében egy téma köré fűzött játékos tréninget alkalmaztam. A tanulmányban mértük ezek hatékonyságát az ADL funkciójuk, egyensúlyuk, nagy fiziológiás mozgásaik, manipulatív tevékenységeik vonatkozásában és eredményeiket összehasonlítottuk.
A tanulmányban felvetett hipotézisünk, miszerint ezek a tevékenységek proprioceptív tréninggel fejleszthetők, beigazolódott, de a két csoport fejlődési mértéke között eltéréseket találtunk, a 2-es csoportnál változás nagyobb mértékű volt. Úgy tűnik, hogy ennél a csoportnál alkalmazott feladatok jobban illeszkedtek a gyerekek érdeklődési köréhez és életkorához.
Konklúzióként levonhatjuk, hogy a propriocepció fejlesztése elérhető és szükséges cerebral paresisben, hogy az önellátás mértékének növekedése által az életminőségük javuljon. A tréninggel elért javulás mértéke nagymértékben összefügg az inspirációval.