A modern gyógyszeres terápia komoly kihívást jelent a gyógyszertechnológiai innovációban. Az alkalmazott farmakonok nagy százaléka vízben nem oldódó vegyület. Ezért a gyógyszertechnológiai fejlesztések célja a hatóanyagok oldékonyságának növelésével a perorális alkalmazhatóság és a biológiai hasznosíthatóság fokozása. Az oldékonyság növelésére számos lehetőség van. A felületaktív anyagok mellett leggyakrabban komplexképző vegyületeket is választhatunk. A ciklodextrin származékok jelentősége a gyógyszertechnológiai kutatás-fejlesztésben folyamatosan nő. A leggyakrabban használt 7 glükopiranóz egységből álló béta-ciklodextrin mellett, a hat alfa-D-glükopiranóz-egységből álló ciklikus alfa-ciklodextrin is az érdeklődés középpontjában áll. Tekintettel arra, hogy a komplex képzéshez a ciklodextrint mindig feleslegben alkalmazzuk, a készítményekben a segédanyag mennyisége magas lehet. A terápia sikeressége érdekében a farmakon hatásossága mellett, vizsgálnunk kell a gyógyszerformában alkalmazott segédanyagok élő szervezetre gyakorolt hatását is.
Kísérleteinkben a leggyakrabban használt alfa-ciklodextrineket vizsgáltuk meg, amelyeket a CycloLab Ltd. bocsájtott rendelkezésünkre.
Citotoxicitás vizsgálatainkat a bélhám modellként széleskörűen alkalmazott, humán adenocarcinoma sejvonalon (Caco-2), a hemolítikus aktivitást pedig humán vérből izolált vörösvértesteken végeztük. A ciklodextrinek sejtekre gyakorolt hatását nyolc koncentrációban: (0,01; 0,1; 1; 10; 25; 50; 100; 200 mmol/l) mértük MTT citotoxicitás, valamint Hemolízis-teszt segítségével.
Eredményeink alapján az alfa ciklodextrinek koncentrációfüggő toxicitási és hemolítikus hatását állapítottuk meg, összefüggést találtunk a ciklodextrinek toxikus hatása lipidoldékonysága között.
További vizsgálataink az alfa-ciklodextrinek transzcelluláris transzportra gyakorolt hatásának mérésével folytatódnak. Ezen kutatási munka gyakorlati haszna a perorálisan jobban tolerálható gyógyszerek kifejlesztése.