Trombózis profilaxis módszerek gyakorlati alkalmazása magyar urológiai osztályokon

A prosztata adenocarcinoma a leggyakoribb férfi rosszindulatú daganat. Lokalizált elváltozás esetén a radikális prosztataeltávolítás (RP) nyújtja a legjobb életkilátást. A malignus daganat és a kismedencei sebészi beavatkozás is megnöveli a trombotikus szövődmények kialakulásának esélyét. A nemzetközi gyakorlat is igen változó a prevenció terén, evidenciákat tekintve a jelenleg hatályos irányelv is hiányos. Célunk a magyar urológiai osztályok trombózis megelőzési módszereinek felmérése, a szövődmények arányának elemzése. Harmincnyolc magyar urológiai fekvőbeteg-ellátó osztály névre szóló levélben kapta meg az általunk összeállított kérdőívet. A formula a radikális prosztataeltávolítás gyakorlati alkalmazásával (műtéti szám, típus), az alkalmazott trombózis profilaxis típusával, valamint a tromboembóliás szövődmények arányával kapcsolatban kérdezte az intézményeket. Két hónap alatt az osztályok 42,1%-a (16) adott választ elektronikus vagy postai úton. Négy intézményben nem végeznek radikális prosztataeltávolítást, 12 osztályon az évi RP-ok száma 10-25 közötti, 3 egyetemi centrumban 45; 84; illetve 150. Alacsony molekulasúlyú heparint (LMWH – low molecular weight heparin) minden hasonló beavatkozást végző osztály alkalmaz. A kemoprofilaxist a legtöbb esetben korai mobilizálással, az intézmények több mint felénél kompressziós harisnyával, vagy legalább fásli használatával kombinálják. Az összesen 426 RP-ből 6 esetben jelentettek az osztályok trombotikus szövődményként mélyvénás trombózist vagy tüdőemboliát, ami az esetek 1,41%-a. Ezek a betegek 100%-ban trombózis profilaxisban részesültek. Az aktívan alkalmazott megelőzési módszer ellenére a trombotikus szövődmények továbbra is veszélyt jelentenek. A manifeszt esetek mellett a szubklinikai szövődmények száma ennél magasabb lehet. Az összes fekvőbeteg-ellátó urológiai osztály adatával a magyar gyakorlat feltérképezhető, és egységesen alkalmazott kombinált megelőzési módszerrel a szövődmények aránya tovább csökkenthető. Ez nem csak az urológusok, hanem minden társszakma, és legfőképpen a betegek érdeke.