Bevezetés: A diffúz nagy B sejtes lymphoma, ritka megjelenési formája, a gyakorta diagnosztikus nehézséget okozó, növekvő incidenciájú, primer központi idegrendszeri DLBCL, mely két éves túlélési aránya még mindig csak 35-45% körüli, ellenben az extracerebrális DLBCL esetén, melynél, az R-CHOP bevezetése óta, már 70-85% -os, két éves túléléssel számolhatunk.
Tanulmányunk, egy diagnosztikus nehézséget okozó, többször recidivált központi idegrendszeri NHL esetet dolgoz fel, miközben ismerteti, a mai terápiás lehetőségeket a betegség kezelésében.
Esetismertetés: Tanulmányunkban szereplő, középkorú férfi betegségét, 2006-ban, tarkó és homloktáji fejfájásos panaszok vezették be, melyek hátterében szemészeti, fül-orr-gégészeti ok nem volt valószínűsíthető. A liquor mikrobiológiai és parazitológiai lelete negatív volt. Kezdetben, az MRI vizsgálat trigonum körüli ill. cerebellaris necroticus perifocalis oedemával övezett térfoglalást igazolt, az agyi metionin PET vizsgálat nem mutatott ki malignus folyamatra utaló kóros dúsulást, FDG-PET lelet alapján, nem malignus tumorra, hanem multi abscessusra lehetett gondolni. 2007 decemberében stereotaxiás biopsia történt. A szövettani lelet CD20+ diffúz nagy B-sejtes agyi lymphomát igazolt (bcl-6-). A staging vizsgálatokkal extracraniális eltérés nem igazolódott. A diagnózis pontos ismeretében, elindult a beteg hematológiai kezelése HD-MTX alkalmazásával. Mivel az MRI kontrollok, progressziót mutattak, nagy dózisú AraC lett a kezeléshez adva. A beteg állapotában, az átmenti javulást követő, ismét jelentkező progresszió miatt, 2008 májusában irradiáció indult. 2009 szeptemberében, új gócok jelentkeztek, így R-HD MTX + IT kezelésre került sor. Jelenleg a beteg már 5. éve él a felismerés óta, de folyamatos kezelést igényel betegsége, mely annak ellenére progressziót mutat, hogy túl van mind a kemoterápiás és konvencionális irradiációs lehetőségen, legutóbb ezért gamma sugársebészeti kezelés történt.
Következtetés: Betegünk esetét a DLBCL lokalizációja, a kezdeti szegényes idegrendszeri panaszokból fakadó differenciáldiagnosztikai nehézségek, és a terápiákra való rossz reagálás miatt tartjuk ismertetésre érdemesnek.