A poli(ADP)-ribóz polimeráz 2 (PARP-2) metabolikus szerepének vizsgálata szövettani módszerekkel

A poli(ADP)-ribóz polimeráz 2 (PARP-2) egy a 18 eddig felfedezett PARP enzim közül, melyeknek fő szerepe elsősorban oxidatív stressz, ionizáló sugárzás vagy egyéb DNS károsító hatás esetében bekövetkező DNS száltörést követő poszttranszlációs módosítás végrehajtása.
Előzetes vizsgálataink kimutatták, hogy a PARP-2 a SIRT1 enzim promoteréhez kötődik és expressziójának a csökkenése a SIRT1 mennyiségének növekedéséhez vezet. A SIRT1 enzim mennyiségének, vagy aktivitásának a növekedése a katabolizmus túlsúlyának emelkedéséhez vezet.
Érdeklődésünk középpontjában májsejtekben lejátszódó lipid és- glikogénmetabolizmus változása állt a PARP-2 csendesítése kapcsán. In vivo eredményeink az sugallták, hogy a SIRT1 enzim aktivációján keresztül a májban is megemelkedhet a katabolizmus. Kísérleteinkhez sejtes modellt használtunk, HepG2 sejtekben csendesítettük shRNS technikával a PARP-2 expresszióját.
Feltételeztük, hogy a katabolizmus szintjének megemelkedésével párhuzamosan változik a májban, illetve a hepatocitákban tárolt tápanyagok mennyisége. Célkitűzésünk a lipid és glikogén mennyiségének meghatározása volt.
Kontroll és shRNS-csendesített sejteken Oil-Red-O festést (ORO), illetve glikogénfestést (PAS) végeztünk. A sejtekben található lipidek mennyisége PARP-2 shRNS kezelés hatására lecsökkent az ORO festés tanúsága szerint. Ezzel párhuzamosan a PARP-2 csendesített sejtekben a glikogén mennyisége szintén lecsökkent, amit PAS festéssel vizsgáltunk.
Eredményeink jó összhangban vannak a PARP-2 génhiányos egerekben tapasztalt változásokkal.