A poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) enzimek egy 18 tagú családot alkotnak. A család aktív tagjai nikotinamid-adenin dinukleotid (NAD+) szubsztrát felhasználásával, azt nikotinamidra és ADP-ribózra hasítva, elágazó láncú poli(ADP-ribóz)n polimereket (PAR) szintetizálnak, azokat akceptor fehérjék glutamát, aszpartát vagy lizin oldalláncához kapcsolva. A család legelsőként leírt tagja a PARP1 enzim az egyik legnagyobb mennyiségű sejtmagi fehérje, mely a nukleoplazmában fordul elő. Laborunk érdeklődése a PARP-2 felé fordult azután, hogy kiderült, a PARP-2 metabolikus tulajdonságokkal rendelkezik.
Célul tűztük ki, hogy a PARP-2 hatását vizsgáljuk a génexpresszióra izom és máj sejtvonalakon. Vizsgálatainkhoz C2C12 egér myoblast és HepG2 humán hepatocarcionoma sejtvonalakat használtunk. Ezekben a sejtekben elvégeztük a PARP-2 csendesítést (ezeket a sejteket SH-nak neveztük az angol „small hairpin” után), illetve létrehoztunk egy csendesítés nélküli sejtvonalat (az SH szekvenciával azonos nukleotidösszetételű, de célszekvenciával nem rendelkező szekvencia bevitelével, SC, az angol „scrabmled” után). A sejtdifferenciáció indukciója után a sejtekből RNS-t izoláltunk, amit cDNS-be írtunk reverz transzkripcióval. Az így létrehozott cDNS pool-ból qPCR technikával az oxidatív metabolizmusra jellemző géneket erősítettünk ki és vizsgáltuk expressziójuk változását a PARP-2 depléciójának hatására.
Mindkét sejtvonalban azt tapasztaltuk, hogy az oxidatív metabolizmus génjei indukálódnak (nduf-ok, ATP5g1, COX17, stb.). A gének indukciója egybeesett a SIRT1 gén indukciójával, ami a SIRT1 aktivitás megnövelésén keresztül felelős lehet a fent említett gének indukciójáért. Kísérleteink eredményei egybevágnak az in vivo nyert adatokkal.