Nem-sebészi orbita dekompresszió a látást veszélyeztető súlyos, progresszív endocrin orbitopathiában

Bevezetés: Az endocrin orbitopathia lényege az orbita kötőszövet és a külső szemizmok autoimmun gyulladásos folyamata, amely az esetek túlnyomó többségében Graves-Basedow kórhoz társul. Patomechanizmusának számos lépése a mai napig sem tisztázott. A retrobulbaris zsíros kötőszövet felszaporodása, valamint a külső szemizmok térfogatának növekedése exophthalmust okoz, ami a beteg életminőségének jelentős romlását vonhatja maga után. A legsúlyosabb eltérés a megnövekedett intraorbitalis nyomás következtében kialakuló kompressziós opticus neuropathia, mely megfelelő kezelés nélkül néhány nap alatt a látás elvesztéséhez vezet. Ilyen esetben az elfogadott protokollok nagy adagú parenterális corticosteroid adást, és ha a visus 48 órán belül nem javul, műtéti orbita dekompressziót javasolnak. Munkánkban azt kívántuk tisztázni, hogy a steroid mellé dekompressziós céllal adott diureticummal javítható-e a konzervatív kezelés eredménye, csökkenthető-e a dekompressziós műtétek száma.
Betegek és módszerek: A DEOEC I. Belklinikájának beteganyagában, 2000. január és 2010. május között olyan eseteket elemeztünk, amikor opticus neuropathia miatt azonnali kezelés vált szükségessé (n=4). A komplex kezelés a szokásos corticosteroid adása mellett parenterális dehydrálásból is állt. A kezelés 1. és 7. napja közötti lefolyást vizsgáltuk (visus, CFF), valamint azt, hogy az új kezelési mód mellett a betegek milyen hányada kerülheti el a korábban ilyenkor alkalmazott csontos orbita dekompressziós műtétet.
Eredmények, következtetés: A kombinált konzervatív terápia mellett a vizsgált szemeken a visus 7 nap alatt a kiindulási átlag 0,6-ről (szórás: 0,3) átlag 0,9-re (szórás: 0,1) nőtt (p=0,006). Műtéti dekompresszióra egy esetben sem volt szükség. Ennek alapján a nervus opticus kompressziójával járó esetek kezelésében a steroid és diureticum együttes adása az akut műtéti dekompresszió reális alternatívájának tűnik.