Mammográfiás vizsgálatokon való részvételi gyakoriság alakulása Magyarországon

Jól ismert, hogy az emlőrák kontroll akkor mondható hatékonynak, ha a mammográfiára alapuló szűrés tömeges, és biztosított a kiszűrt betegek ellátásához a szervezett onkológiai háttér. Ennek elérése érdekében hazánkban 2001. évi kormányrendeletek alapján indult a behíváson alapuló szűrésszervezés.
Vizsgálatunk célja annak leírása volt, hogy a szűrésszervezés milyen módon változtatta meg a korcsoportos vizsgálati gyakoriságot különböző földrajzi régiókban. Továbbá azt vizsgáltuk, hogy a behívásos rendszeren alapuló szűrésszervezéssel elért javulás időben tartósnak vagy átmenetinek bizonyult-e.
Vizsgálatunkhoz az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál 2000-2008 közötti időszakban elszámolt mammográfiás vizsgálatok teljesítmény elszámolási jelentéseit használtuk fel. Az egyes évekre és egyes régiókra számítottunk korcsoportos vizsgálati gyakoriságokat. A bevezetés évében megfigyelt adatokat a program indítása előtti adatokhoz viszonyítottuk, illetve az új szűrésszervezési program idején megfigyelt vizsgálatgyakorisági trendet értékeltük 45-64 év közötti nőkre vonatkozóan lineáris regressziós elemzéssel.
Eredményeink szerint Magyarországon az új szűrőprogram bevezetésének évében (2002) a részvételi gyakoriság 86,8%-os emelkedést mutatott az előző évhez képest. A legnagyobb részvételi gyakoriság növekedést az észak-magyarországi régióban (189,4%), a legalacsonyabbat pedig a Dél-Dunántúlon (28,8%) érték el. Az országos részvételi arány évenkénti 2,73%-os (p=0,035) csökkenését figyeltük meg 2003 után (ami 15580 nő vizsgálatának felel meg évente). Ezt a szignifikáns csökkenést elsősorban a 2,84%-os (p=0,039) nyugat-dunántúli és a 4,30%-os (p=0,001) közép-magyarországi régióban tapasztalt részvételi arány csökkenés okozta (a többi régióban nem csökkent a vizsgálati gyakoriság).
A program bevezetése összességében sikeresnek tekinthető, még akkor is, ha nagyobb vizsgálati gyakoriság elérése lett volna kívánatos. A bevezetés óta tartó folyamatosan romló részvételi gyakorisági trendet a viszonylag stabil eredményt produkáló régiók gyakorlatának kiterjesztése révén lehetne valószínűleg megfordítani.