A konkuráló kemo-irradiáció effektivitásának ellenőrzése glioblasztómás betegekben

A glioblasztómás betegek onkoterápiája jelentős fejlődésen ment át az elmúlt 5 évben, mely nem csak új gyógyszerek bevezetésének, hanem az eddig alkalmazott onkoterápia megváltoztatásának is köszönhető. A glioblasztómás betegek modern kezelési stratégája ugyanis ma már a sugárkezeléssel együtt adott kemoterápiára épül, azaz a 42 napon át zajló koponya-irradiáció mellé a betegek 75 mg/m2 per os temozolomide kezelésben is részesülnek. A kemo-irradiáció elméleti alapja abban áll, hogy az agyi besugárzás a vér-agy-gátra gyakorolt intenzív fizikai hatás révén annak permeabilitását fokozza és így magasabb intracerebrális gyógyszerkoncentráció érhető el.
Felmerül azonban a kérdés, hogy a gyógyszerbevétel és a sugárkezelés között eltelt idő nem befolyásolja-e a kezelés effektivitását? Van-e terápiát befolyásoló jelentősége annak, hogy a beteg mennyi idővel a sugárkezelés előtt veszi be a gyógyszert és a temozolomide aktív metabolitjának (az MTIC-nek) a koncentrációja a szérumban megfelelő szinten marad-e addig, amíg a sugárhatás megnyitja a vér-agy-gátat?
Ennek a kérdésnek megválaszolásához áttekintettük a sugárhatás vér-agy-gát működését befolyásoló szerepét és a temozolomide farmakokinetikájára vonatkozó adatokat. Ezt követően konkrét klinikai vizsgálatként kemo-irradiációs kezelés alatt álló betegektől vett szérumban kapilláris elektroforézissel meghatároztuk a temozolomide és az aktív metabolitot monitorozó, azzal egyenlő mennyiségben keletkező AIC aktuális koncentrációját 6 órán át a gyógyszerbevételt követően.
Eredményeink alapján megállapítható, hogy bár a temozolomide szérumbeli koncentrációja kb. 30 perc alatt eléri a maximumot, hasonlóan gyors koncentráció-esés is detektálható. Ezzel párhuzamosan azonban az AIC szintje gyors emelkedést mutat, ami az MTIC rövid felezési idejét (kb. 1.9 óra) támasztja alá. Az irodalmi adatokat saját méréseinkkel kiegészítve megállapítható, hogy a gyógyszerbevételt követően a gyógyszerhatásért felelős metabolit szérumbeli koncentrációja kb. 1 órán belül éri el maximumát és további kb. 2 óra alatt csökken az eredeti érték felére. Ez alapján tehát a sugárkezelést a gyógyszerbevétel után 1-3 órán belül érdemes elvégezni.