Kamrai repolarizációs EKG- markerek vizsgálata hemodiafiltráció és hemodialízis során

Hemodialízis (HD) kezelésben részesülő végstádiumú vesebetegekben a hirtelen szívhalál előfordulási gyakorisága 1,4-25 %. A háttérben különféle kamrai szívritmuszavarok kóroki szerepe igazolt. Egy új vesepótló modalitás az ún. hemodiafiltráció (HDF) kamrai aritmia hajlamra kifejtett hatása még nem ismert és kérdés, hogy a HDF okozta összmortalitás csökkenésért a kamrai aritmia hajlam változása milyen mértékben felel. A felületi elektrokardiogramon mért QT szakasz (QTmax), illetve QT diszperzió (QTd) megnyúlása előrejelezheti a malignus kamrai ritmuszavarok és következményes hirtelen szívhalál kialakulását, mutatva a kamrai miokardium repolarizációjának regionális eltéréseit.
Munkánk során a kamrai repolarizációs elektrokardiográfiai (EKG) markereket vizsgáltuk (QTmax, QTd, a szívfrekvenciához korrigált QTmax és QTd) az eltérő vesepótló modalitások (HD és HDF) alkalmazásakor.
Harminc végstádiumú vesebeteg adatait elemeztük (18 férfi, 12 nő, átlagéletkor 60,57±13,62 év). Elsőként a hemodiafiltrációban részesülő páciensek adatait gyűjtöttük és elemeztük, majd ugyanezen betegcsoport kezelését hemodialízissel folyattuk 3 hónapon át, majd ismét adatgyűjtés következett. A vizsgálat során 5 alkalommal regisztráltunk EKG-t és ionmeghatározást végeztünk. A kezelések előtt és után echocardiographia történt (2D, M-mód). A kamrai aritmiák elemzésére 24-órás Holter-EKG monitorozást végeztünk.
Az EKG paraméterek mindegyike növekedett hemodialízis során (p<0,05), míg hemodiafiltráció alatt a repolarizációs markerek szignifikánsan nem változtak. Malignus kamrai ritmuszavar nem jelentkezett, azonban a kamrai extrasystolék hemodialízis során gyakrabban fordultak elő (p=0,018). A bal kamrai ejekciós frakció mindkét modalitás esetén negatív korrelációban állt a kamrai extrasystolék számával (p<0,05).
A HDF során észlelt kedvező elektrokardiográfiai eredmények hátterében a kiegyensúlyozottabb intravaszkuláris és intrakardialis volumencsökkenés, az uraemiás toxinok hatékonyabb eltávolítása állhat. A bal kamra systolés funkciójának csökkenése mindkét vesepótló modalitás alkalmazásakor fokozza a kamrai ritmuszavarok előfordulásának veszélyét.