Két Staphylococcus aureus klinikai izolátum ß-laktamázainak azonosítása proteomikai módszerekkel

A Staphylococcus aureus az egyik leggyakoribb fakultatív patogén baktérium, és a mind gyakrabban előforduló multirezisztens törzsek miatt az egyik legveszélyesebb nozokomiális kórokozó is. Rövid időn belül képes rezisztenciára szert tenni a legváltozatosabb antibiotikumokkal szemben, ezért van manapság is létjogosultsága a penicillináz-rezisztens penicillinekkel (PRP-k, pl.: methicillin, oxacillin) szemben fellépő rezisztencia vizsgálatának. A törzsek nagy része egy módosult penicillin-kötő fehérje termelésével (PBP2a) válik rezisztenssé ezekre az antibiotikumokra, ezek a közösségekben nem túlságosan elterjedt törzsek általában nozokomiális fertőzéseket okoznak. Mi elsősorban a közösségekben jóval elterjedtebb ún. borderline methicillin rezisztenciát vizsgáltuk. A borderline methicillin rezisztens S. aureus (BORSA) törzsek az érzékeny és a valódi methicillin-rezisztens törzsek közötti methicillin MIC értékkel bírnak, esetükben ß-laktamázok túltermelése, illetve feltehetően methicillinázok termelése a rezisztencia oka.
Munkacsoportunk kétdimenziós gélelektroforézissel elemzett több S. aureus törzs fermentlevében és membránjában található ß-laktamázt. Az enzimek regenerálásával és nitrocefin - egy kromogén ß-laktám vegyület - alkalmazásával detektáltuk a pozíciójukat a géleken, majd a párhuzamos gélekből a megfelelő fehérjefolt gélben történő emésztésével és MALDI-TOF analízisével azonosítottuk őket. Mivel a helyi törzsgyűjtemény törzseiben kivétel nélkül csak penicillinázt (BlaZ) találtunk, ezért elkértük egy olasz kutatócsoport két BORSA törzsét (Orietta Massidda és munkatársai), melyek membránfrakciójában két ß-laktamázt (31 és 32 kDa) is kimutattak, a kisebb méretűről feltételezve, hogy methicillináz. A törzsek extracelluláris és membránkötött ß-laktamázait is detektáltuk és azonosítottuk, de ezek is csak penicillináznak bizonyultak. Feltételezzük, hogy a methicillin indukciós hatására be következő poszttranszlációs módosílás miatt van jelen két eltérő molekulatömegű fehérje a törzsekben.