Genotípus és fenotípus összefüggések vizsgálata VII-es faktor deficienciában

A véralvadás VII-es faktora (FVII) K-vitamin függő szerin proteáz, a koagulációs kaszkád kulcsfontosságú indítója. A veleszületett FVII deficiencia ritka koagulopátia, prevalenciája 1:500000. A betegség molekuláris genetikai háttere heterogén, több mint 170 különböző mutációt azonosítottak napjainkig. A FVII deficiens betegek tünetei is rendkívül változatosak, mind megjelenésüket, mind súlyosságukat tekintve.
Célunk a kelet-magyarországi régióban a FVII deficienciát okozó mutációk feltérképezése, a genotípus-laboratóriumi fenotípus és klinikai fenotípus összefüggések tanulmányozása volt.
Régiónkban 15, egymással rokonsági kapcsolatban nem lévő FVII deficiens beteg (5-85 évesek) került észlelésre. Direkt DNS szekvenálással analizáltuk a FVII gén kódoló régióját, az exon-intron határvonalakat és a promoter régiót. Vizsgáltuk a FVII aktivitását egyfázisú alvadási tesztben, a FVII antigén koncentrációt ELISA-val, valamint részletes tünettani elemzést készítettünk.
A betegek vizsgálata során 10 különböző okozati mutációt és számos ismert polimorfizmust azonosítottunk, ezek közül két (p.E7G és p.C368F) mutáció az irodalomban eddig még nem került közlésre. A p.E7G mutáció a gamma-karboxilációs folyamatban szereplő egyik glutaminsavat érinti, a p.C368F mutáció pedig a fehérje katalitikus doménjében helyezkedik el és egy intramolekuláris diszulfid híd kialakításáért felelős aminosavat érint. Az 1%, vagy annál alacsonyabb FVII aktivitással rendelkező betegek többsége vérzékeny, és a genetikai elemzés során összetett heterozigótának bizonyult. Két család esetében találtunk kombinált FVII és FX deficienciát. Az aktivitás és antigén meghatározások eredményei alapján az esetek túlnyomó többségében funkcióképtelen fehérje csökkent szintézisére következtethetünk.
Megállapítottuk, hogy a FVII deficiencia genetikai háttere a kelet-magyarországi régióban is igen heterogén. A legtöbb beteg egynél több okozati mutációt hordoz. A vérzéses tünetek típusa, súlyossága betegeinknél is széles spektrumú. A klinikum, laboratóriumi fenotípus és genotípus között található gyenge korreláció hátterében feltehetően a FVII gén polimorfizmusok és a szerzett tényezők módosító hatása áll.