Bevezetés
Felnőtt korban a primer agyi daganatok közül a leggyakrabban előforduló, infiltratív jellegű tumorok a gliomák. A WHO irányelvei alapján megkülönböztetünk alacsony és magas grádusú gliomákat: ez az elkülönítés terápiás döntések és prognosztikus tényezők meghatározója. A szakirodalom szerint a hagyományos (T1-súlyozott, kontrasztanyagos) MRI alapján a grádus pontatlanul becsülhető (szenzitivitás:72,5%; specificitás:65%). Feltételezzük, hogy a diffúziós tenzor képalkotással (DTI) nyert adatok a sejt- és szövetszintű tumoros változásokról pontosabb képet nyújthatnak, a klasszifikációt sikeresebbé tehetik a hagyományos MR képalkotásról leolvasható információhoz képest.
Módszerek
Munkánk során 40 gliomás beteg képanyagát dolgoztuk fel. Első lépésben T1- és T2-súlyozott felvételeken a következő kritériumok alapján értékeltük a leleteket: homogén vagy heterogén kontrasztanyag-halmozás, nekrózis, ödéma nagysága, tömeghatás, valamint a tumorméret. A DTI értékek elemzését régióanalízissel végeztük: a tumor központjában lévő, alacsony frakcionális anizotrópia (FA) értékű abnormalitás, és az ezt körülvevő, T2 jellegű abnormalitás területeit jelöltük ki. Ezeken a régiókon a DTI adatokból a következő paramétereket számítottuk ki: DWI képeken mért szignál, frakcionális anizotrópia, ADC, párhuzamos és merőleges diffúzivitás. A T1 és T2 képekről leolvasott szubjektív skála, illetve a DTI adatok eloszlási paramétereit logikai regresszió segítségével elemeztük, vizsgáltuk, hogy a szövettanilag igazolt grádust milyen sikerességgel becslik.
Eredmény
A konvencionális MRI képről leolvasott szubjektív pontrendszer a szakirodalomban leírtakhoz hasonlóan becsülte a grádust (szenzitivitás:89,5% ; specificitás:66,7%). A diffúziós paraméterek, két tumor-régión mért értékein végzett analízis minden esetben helyesen becsülte a grádust.
Összefoglalás
A diffúziós tenzor képalkotás paraméterei a grádus becslését pontosabbá teszi, ehhez az adatok összetett statisztikai elemzésére, valamit a tumoron belüli régiók kijelölésére van szükség.