Élelmiszerekben lévő radionuklidok szerepe a lakosság sugárterhelésében

Bevezetés:
A lakosság sugárterhelése két fő forrásból származik, a természetes sugárzásból és a mesterséges sugárforrásokból. A környezetbe kikerült radioizotópok a befogadó közegeken (levegő, vizek) keresztül történő terjedésüket követően bekerülhetnek a táplálékláncba.
A növények (vagy a belőlük készült élelmiszerek) fogyasztásra, vagy állati takarmányozásra kerülnek, az állatok tejét vagy húsát az emberek elfogyasztják.

Célkitűzés:
Az élelmiszerek aktivitás-koncentrációinak meghatározása a környezetellenőrző programok kiemelt fontosságú része.
Az ÁNTSZ szervezeti keretein belül működő Egészségügyi Radiológiai Mérő- és Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH) mérései alapján Hajdú-Bihar megye területéről származó nyers- és feldolgozott növényi és állati eredetű minták aktivitás-koncentrációit elemeztük. A 2005-2008. közötti években végzett nuklidspecifikus gamma-spektrometriás mérési adatokat a magyarországi hasonló eredményekkel hasonlítottuk össze.

Eredmények:
A lakosság sugárterhelésének becsléséhez felhasználható mintákban az összes béta és a 137Cs aktivitás koncentrációk Hajdú-Bihar megyei eredményei a szakmai ajánlásokkal összevetve igen alacsonyak, hasonlóan az országos értékekhez.

Következtetések:
Megállapítható, hogy a lakosság sugárterhelésében az élelmiszerekkel együtt lenyelt radionuklidok dózisjáruléka minimális, sugárbiztonsági szempontból elhanyagolható kockázatot jelent.