Az elemi kalciumfelszabadulási események, melyek leggyakoribb fajtája a spark, olyan lokalizált spontán tranziens kalciumkiáramlások, melyek nem okoznak összehúzódást a harántcsíkolt izomsejteken. Kétéltűek esetében a sparkok intakt nyugalomban levő izomsejteken is megfigyelhetőek.
Korábbi vizsgálataimat folytatva békából izolált intakt vázizomrostokon nagysebességű konfokális mikroszkóppal rögzített x-y (30 Hz) és line-scan (60 kHz) felvételeken vizsgáltam a kalcium sparkok időbeli és térbeli eloszlását és tulajdonságait. A Ringer oldatban készült kontroll mérések mellett különböző fokú ingerküszöb alatti depolarizáció (-70, -65 és -60 mV) és 1 mmol/l koncentrációban jelen lévő koffein hatása alatt készült felvételeket is vizsgáltam. Eredményeket átlag±SEM formában adom meg.
A kontroll körülményekhez képest a koffein hatására növekedett az x-y képsorozatokon megfigyelt kalcium sparkok frekvenciája (0,08±0,02 vs. 0,26±0,09 1/(ms•µm^2)). A küszöb alatti depolarizáció hatására még inkább emelkedett a sparkok frekvenciája, mely a legnagyobb a -65 mV-os membránpotenciál esetén volt (1,11±0,3, 1,30±0,37, 0,58±0,15). A sparkok átlagos távolsága a középvonaltól kontroll körülméyek között kisebb (0,29±0,002 µm), mint koffein (0,36±0,001) vagy -65 mV-os depolarizáció (0,37±0,001) hatására. A vázizomrostokon belül az egyes régiókban megfigyelhető sparkok száma Poisson-eloszláshoz hasonló. Az alkalmazott mérési körülménytől függetlenül a sparkok izomrost tengellyel párhuzamos térbeli félérték-szélessége átlagosan 1,18±0,01-szer nagyobb, mint az arra merőleges félérték-szélesség.
A line-scan képeken a sparkok amplitúdója a -65 mV-ra történő depolarizációt követően volt a legkisebb (0,193±0,001 ΔF/F0), ezt követte a kontroll (0,206±0,006) majd a koffein mellett mért (0,227±0,001) értékek. Viszont a térbeli félérték-szélesség átlagának sorrendje kontroll (1,43±0,02 µm), depolarizáció (1,79±0,05) és koffein (2,22±0,01). Koffeinnel kezelt mintákon a sparkok amplitúdója és a felszálló száruk hossza között alacsony amplitúdónál pozitív, magasnál negatív korrelációt tapasztaltunk.
Eredményeink alapján a vázizomban megfigyelhető elemi kalciumfelszabadulási események a rianodinreceptorok összehangolt működésén alapulnak.