Humán T-sejtes limfóma vírus 1 és 3 proteáz enzim kinetikai összehasonlítása

A Humán T-nyiroksejtes limfóma vírus-3 egy 2005-ben Kamerunban felfedezett retrovírus, mely a deltaretrovírus alcsaládba tartozik, és közeli rokonságban van a patogén HTLV-1 vírussal. Okozhat neurológiai megbetegedéseket, tumort valamint immundeficienciát is. A legtöbb HTLV vírussal ellentétben képes megfertőzni a CD4+ és CD8+ T-sejteket is. Mint minden retrovírus, így a HTLV-3 életciklusában is kulcsszerepet tölt be a virális proteáz (PR), mely a virális prekurzor fehérjék funkcionális részekre történő hasítását végzi, ezt követően történhet meg a vírus összeszerelődése. Így a proteáz megfelelő célpont lehet a vírus által okozott betegségek kezelésében. Munkánk során célul tűztük ki a HTLV-3 és HTLV-1 proteázok kinetikai paramétereinek meghatározását és a HTLV-3 proteáznak a HTLV-1 PR ellen kifejlesztett inhibitorok, az IB268 és IB269 általi gátolhatóságát. Munkánk során elvégeztük a munkacsoportunk által korábban BL21(DE3) E.coli sejtekbe transzformált HTLV-3 proteáz expressziójának, feltárásának és tisztításának optimalizálását. Az expressziót LB médiumban IPTG általi indukcióval végeztük, a sejtfeltárást deoxikólsav-lizozim segítségével végeztük. A HTLV-3 proteáz tisztítására a reverz fázisú HPLC kromatográfia bizonyult a leghatékonyabb módszernek. Ezt követően vizsgáltuk a két enzim kinetikai jellemzőit, HPLC módszer segítségével HTLV-1 és HTLV-3 PR hasítási helyet tartalmazó szintetikus oligopeptid szubsztrátokon, illetve meghatároztuk a HTLV-3 PR relatív aktivitási értékeit a HTLV-1 kapszid-nuklekapszid hasítási helyet tartalmazó P3 helyen módosított szintetikus oligopeptid szubsztrátokon. A gátlásvizsgálatok során mind a két HTLV-1 proteáz inhibitor hatékonynak bizonyult, azonban az IB268 gátló hatása jelentősebb volt.