Micro-rheologiai eltérések infrarenalis valamint suprarenalis aorta leszorítást követően patkányban a hemodinamikai, mikrokeringési és metabolikus változások függvényében

BEVEZETÉS: A haemorheologiai paramétereket számos tényező befolyásolja, amelyek egymásra hatása, változásaik irányultsága még nem tisztázott teljesen. Jelen tanulmányban célunk volt a micro-rheologiai paraméterek közül a vörösvérsejt (vvs) deformabilitás suprarenalis valamint infrarenalis aorta leszorítást követő változásainak elemzése a hemodinamikai, mikrokeringési, és metabolikus paraméterek vizsgálatai mellett.
MÓDSZEREK: A kísérletben (engedélyszám: 20/2011/DEMÁB) 21 Sprague-Dawley patkányt Thiopentallal (i.p.) altattunk, feltárásra és kanülálásra került a jobb oldali a. carotis communis az arteriás középnyomás (MAP) mérésére, majd median laparotomiát végeztünk. A suprarenalis és infrarenalis csoportokban (n=7-7) az aorta abdominalisra 60 percre atraumatikus klippet helyeztünk fel az a. renalis felett, illetve alatt. Az ischaemia előtt, után, a reperfusio 30. és 60. percében a MAP mérése mellett a máj, a vékonybél és a vese felszínén laser Doppler-es szöveti áramlásmérővel monitoroztuk a mikrokeringést. A kontroll csoportban (n=7) azonos időpontokban történtek a mérések. Minden csoportban a kanülált arteriából, valamint a laterális farokvénából kis mennyiségű vérmintákat vettünk a sav-bázis paraméterek, laktát koncentráció és a vvs deformabilitás ektacytometriás meghatározására.
EREDMÉNYEK: A legmarkánsabb hemodinamikai változások (MAP csökkenés) a suprarenalis csoportban mutatkoztak a reperfusio alatt, amelyet a vékonybél felszínén a mikrokeringési értékek fokozódása, a vesében azok csökkenése követett a reperfusio során. Ebben a csoportban volt a legnagyobb a pH csökkenés és a laktát koncentráció növekedés. A vvs deformabilitási paraméterek romlása az ischaemia végére, valamint a reperfusio 30. percére volt szignifikáns (ANOVA teszt), számottevő arterio-venosus különbség nélkül.
KÖVETKEZTETÉSEK: Bár minden vizsgált paraméter kimutatható változásokat mutatott, a hemodinamikai és sav-bázis paraméterekben látszó eltérések sokkal kifejezettebbek voltak, mint a micro-rheologiai változások. További vizsgálatok szükségesek e paraméterek in vivo összefüggéseinek pontosabb megítélésére, amelyekben a különböző mérőmódszerek párhuzamos alkalmazása jelenthet segítséget.