Permeabilitási és citotoxicitási vizsgálatok gyulladási mediátorokkal kezelt in vitro bélhám modellen

Az in vitro bélhám modellek alkalmasak a gyógyszer felszívódási és toxicitási folyamatok modellezésére. A Caco-2 sejtvonallal kialakított rendszer használata széles körben elterjedt a gyógyszerfejlesztés preklinikai vizsgálataiban. Felszívódási vizsgálatokon túlmenően a modell alkalmazható gyulladásos bélbetegségek egyes folyamatainak modellezésére. Gyulladásos folyamatok esetén a hatóanyagok felszívódása és toxicitása módosulhat, amit figyelembe kell venni a gyógyszerformulálásnál. Munkánk célja volt a Caco-2 rendszeren beállítani és jellemezni az interleukin-1β és tumor nekrózis faktor-α indukálta gyulladásos bélhám modellt. Ezt követően vizsgáltuk ciklodextrin gyógyszerhordozó segédanyagok biztonságosságát toxicitási és permeabilitási paraméterek meghatározásával. A hidroxipropil-β-ciklodextrin (HPBCD) és random-metilezett β-ciklodextrin (RAMEB) citotoxikus hatását MTT-teszt segítségével, a sejtréteg permeabilitását nagy molekulatömegű FITC-dextrán és kis molekulatömegű Lucifer Yellow felhasználásával valamit a Transzepitheliális Elektromos Ellenállás (TEER) mérésével határoztuk meg. A ciklodextrinek nem mutattak nagyobb mértékű toxikus hatást a citokinekkel kezelt sejteken, valamint nem növelték a sejtréteg permeabilitását egyik vizsgált anyag esetén sem. Az eredmények alapján elmondható, hogy a HPBCD és a RAMEB alkalmazható gyulladásos bélbetegségek esetén is, rosszul oldódó hatóanyagok formulálására. További célunk a gyulladásos bélbetegségek terápiájában alkalmazható hatóanyagok tesztelése ciklodextrin hordozókban.