A magreceptorok olyan transzkripciós faktorok, melyek ligandumfüggő módon képesek szabályozni célgénjeik átíródását. Működésük jelenleg elfogadott, ún. molekuláris kapcsoló modellje szerint a receptorok agonista hiányában korepresszor fehérjéhez kapcsolódva kötődnek a DNS-hez. A korepresszorhoz további transzkripciót gátló fehérjék (pl. hiszton-deacetiláz enzimek) kötődnek. Ligandum jelenlétében a korepresszor leválik a receptorról, helyére koaktivátor kötődik, és több lépésen keresztül megindul a transzkripció. A fenti modellt egyedi sejteken végzett mikroszkópiás módszerek révén egy dinamikusabb kép kezdi felváltani. A fluoreszcencia korrelációs spektroszkópia egy nagyérzékenységű mobilitásmérő módszer, mellyel meghatározható a fluoreszkáló molekulák diffúziós állandója a sejt kiválasztott kicsiny térfogatában. A mobilitásból következtethetünk a molekula szabad/kötött állapotára, a komplex méretére. Az általunk vizsgált retinsav receptor (RAR) és retinoid X receptor (RXR) heterodimerként működő magreceptorok, melyek ligandjai az A vitamin származékai. Korábbi FCS kísérleteinkkel kimutattuk, hogy a GFP-RAR egy szabad diffúziót végző gyors és egy kötött állapotban lévő lassú komponenssel jellemezhető. Ligandum hatására a lassú komponens aránya ~15%-kal megnő. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a lassú komponensnek megfelelő komplex milyen molekuláris összetételű, tartalmaz-e korepresszort. Ezért a GFP-RAR mellé kotranszfektáltuk a SMRT korepresszor vörös fluoreszcens fehérjével megjelölt interakciós doménjét (mCherry-SMRT-ID). Emlős-kéthibrid kísérlettel igazoltuk, hogy az mCherry-SMRT-ID képes az GFP-RAR-rel való kölcsönhatásra. Ugyanakkor a SMRT-ID nem funkcionális, mert nem tartalmazza a további transzkripciós faktorok dokkolóhelyeit. FCS méréseink szerint a GFP-RAR lassú komponensének aránya a SMRT kotranszfekciójának hatására szignifikánsan csökkent, és ligandum hatására sem nőtt jelentősen. A SMRT-ID feltehetően leszorítja a teljes hosszúságú SMRT molekulákat, és nagy koncentrációja révén ligandum jelenlétében is kötődik a receptorhoz. A ligandum (és kotranszfekció) hiányában detektált lassú komplex tehát valószínűleg tartalmazza a teljes hosszúságú korepresszor molekulát.