Gyulladásos bélbetegségekben a bél gyulladásának következtében fokozottan észlelhető bakteriális transzlokáció (BT) és endotoxaemia. Jelen munkánkban célul tűztük ki, hogy Crohn-betegségben (CD) megvizsgáljuk a serum lipopolysaccharide-kötő protein (LBP) és szolubilis CD14 receptor (sCD14) szinteket, illetőleg azok összefüggését a C-reaktív protein (CRP) szinttel, a különféle anti-microbiális antitestek jelenlétével (anti-Saccharomyces cerevisiae antitest (ASCA) és anti-outer membran protein (OMP)), a NOD2/CARD15 genotípussal, a betegség klinikai aktivitásával és annak fenotípusával. 214 CD beteg (férfi/nő: 100/114, életkor: 35,6±13,1 év, betegségtartam: 8,3±7,5 év) és 110 egészséges egyént vizsgáltunk. Az LBP, sCD14, CRP, ASCA IgG/IgA és anti-OMP IgA méréseket ELISA módszerrel végeztük. A NOD2/CARD15 genotípus meghatározás PCR-RFLP-vel történt. A betegek részletes klinikai adatait a kórlapok átnézésével nyertük. Az LBP szintek mind aktív (34484 ng/mL), mind inaktív (26227 ng/mL) CD-ben szignifikánsan magasabbak voltak a kontroll egyénekhez képest (19333 ng/mL, p<0.0001 mindkét csoportra). Ettől eltérően a sCD14 szintek alacsonyabbnak bizonyultak (CDaktív: 1784 ng/mL, CDinaktív: 1361 ng/mL vs. kontroll: 2159 ng/mL, p=0.013 és p<0.0001). Egyértelmű pozitív korrelációt tudtunk kimutatni az LBP, sCD14 és a CRP szintek között. Az anti-microbiális antitestek jelenléte és NOD2/CARD15 genotípus nem mutatott összefüggést sem az LBP, sem pedig a sCD14 szintekkel. A CRP (AUC: 0.66), a sCD14 (AUC:0.70) és az LBP (AUC:0.58) megbízhatósága a klinikailag aktív betegek azonosításában (Crohn’s disease activity index, CDAI>150) ROC analízist alkalmazva hasonló volt. Továbbá az LBP szintek az inaktív CD különböző klinikai fenotípusaiban eltérést mutattak: penetráló betegségformában (bécsi klasszifikáció, B3 típus) szignifikánsan magasabb LBP szinteket mértünk a stenotisaló formához képest (B2) (p=0,006, ANOVA-Scheffe post hoc test). Eredményeinket összefoglalva: az emelkedett LBP és sCD14 szintek az aktív CD laboratóriumi markereinek tekinthetők. Továbbá az LBP szintek a betegség klinikai remissziójában összefüggést mutattak annak fenotípusával, mely fokozott BT utalhat.