Bevezetés: Csökkent bal kamra szisztolés funkció és elektromos-mechanikus aszinkrónia esetén a bal kamra egymástól távol eső területeinek szinkron ingerlésével klinikai és echokardiographias javulás érhető el. Vizsgálatunk célja a bal kamrai (sinus coronarius) elektróda pozíciók klinikai és echokardiographias paraméterekre gyakorolt hatásának összehasonlítása volt egy éves utánkövetés során. Módszer: Vizsgálatunkba 101 beteget vontunk be (életkor 63±9 év, 71 férfi, 30 nő, ejekciós frakció (EF): 26±6 %, NYHA stádium 2,8±0,6). A betegeket az implantált bal kamrai elektróda pozíciója alapján három csoportba osztottuk (anterolateralis, lateralis és posterior), majd megvizsgáltuk a 12 hónapos kontroll során a NYHA stádiumban és echokardiographias paraméterekben (EF, végdiastolés átmérő, végszisztolés átmérő) mért változásokat. Eredmények: A preimplantációs demográfiai, klinikai és echokardiographias paraméterekben nem volt szignifikáns különbség az alcsoportokban. A postimplantációs klinikai és echokardiographias paraméterek valamennyi alcsoportban szignifikáns mértékben javultak, de az egyes alcsoportok között a változás mértékében nem volt szignifikáns különbség. Anterolateralis: EF pre 26±4 post 42±12 P:0,0037, NYHA pre 2,7±0,6 post 1,6±0,6 P 0,0078; Lateralis: EF pre 25±6 post 36±11 P <0,0001, NYHA pre 2,8±0,6 post 1,9±0,7 P <0,0001; Posterior: EF pre 27±6 post 37±11 P 0,0001, NYHA pre 2,7±0,4 post 2±0,5 P 0,0313. Következtetés: Vizsgálatunk alapján a kardialis reszinkronizációs kezelés hatékony javulást eredményezett a betegek klinikai stádiumában és a szisztolés funkciót vizsgáló echokardiographias paraméterekben, de ennek mértékét nem befolyásolta az implantált elektróda pozíciója.