Bevezetés: A HPV fertőzést, mint a méhnyakrák és megelőző állapotainak legfontosabb etiológiai faktorát ismerjük. Magyarországon évente körülbelül 1100 új cervix carcinomás esetet regisztrálnak. Pontos magyarországi HPV prevalenciás adatok nem ismertek, de a földrajzi eloszlásban és az életkor függvényében eltéréseket észlelünk. A tanulmány célja az volt, hogy tájékozódjunk a kelet-magyarországi HPV előfordulásról, negatív anamnésisű páciensek körében.
Anyagok, módszerek: A DEOEC Szülészet Nőgyógyászati Klinikájának Nővédelmi Tanácsadójában 2008. áprilisában megjelent 97 páciensnél HPV meghatározást végeztünk, párhuzamosan a kolposzkópos és cytológiai vizsgálattal. A mintavétel véletlenszerűen történt 19-től 62 éves korig, minden esetben a klasszikus méhnyakrák-szűrő vizsgálatok előtt, natívan. A HPV tipizálást a DEOEC Mikrobiológia Intézetében végezték. A tipizálás egy esetben nem volt kivitelezhető a 97 beteg vizsgálatából. A betegek eredményeit retrospektíve dolgoztuk fel.
Eredmények: Az általunk vizsgált betegeknél elvégeztük a Bethesda rendszer szerinti cytológiai értékelést, összevetettük a colposcopos leletekkel és a HPV tipizálás eredményeivel. A Bethesda szerint 81%-a a betegeknek negatív, 17% LSIL, 1% HSIL és 1%-nál nem értékelhető cytológiai eredményt adott (Pap 0). Az össz beteganyagban 27%-nak találtuk a HPV prevalenciát. Ebből 58% a high risk, 38% a low risk csoportba tartozott, míg 4%-ban nem tipizálható HPV típus volt jelen a mintában. A colposcopos leletek szignifikánsan korrelálnak a cytológiai eredményekkel. A cytológiai eredmények viszont az esetek döntő többségében nem utalnak a HPV fertőzésre. A HPV fertőzöttek 40%-a LSIL, 60%-a negatív cytológiájú csoportból került ki. A HPV negatív csoportban 68%-ban negatív Bethesda eredmény született, 31%-ban LSIL, 1%-ban HSIL.
Következtetések: Az eredményeink azt mutatják, hogy a klasszikus méhnyakrák-szűrő módszerek hatékonyságát nagyban kiegészítheti a HPV tipizálás elvégzése. A pozitív HPV teszt az esetek zömében megelőzi a pozitív cytológiai leletet, így kiemelhetjük az ún. veszélyeztetett populációt, akiknél gyakoribb kontroll vizsgálatokat ajánlhatunk.