A portalis hypertensio egyik rettegett szövődménye a varixvérzés. A cirrhosisos betegek körülbelül 30%-a hal meg varixvérzés következtében. A vérzés mortalitása 10-70% között változik a cirrhosis súlyosságától függően, az egy éven belüli újravérzés kockázata a 80%-ot is elérheti. Az elmúlt 20 évben a betegek ellátásában újabb módszereket vezettek be (endoszkópos terápia, transjugularis intrahepaticus portosystemás shunt, vazoaktív szerek, antibiotikumok).
Célunk volt a nyelőcsővaricositasból származó vérzések diagnosztikájának és ellátásának retrospektív, összehasonlító elemzése az újabb kezelési eljárások hatékonyságának vizsgálatára. Az első időszakban (1991-2000) az I. Belklinika sürgősségi endoszkópos eseteiben 26 beteg 46 vérzésének, a második időszakban (2001-2010) 27 beteg 76 vérzésének adatait elemeztük retrospektív módon a betegdokumentációk (endoszkópos leletek, kórlapok) alapján.
A betegek átlagéletkorában (49,2±12,7 illetve 51,8±9,3) és a nemek arányában (57,7% férfi/42,3% nő, illetve 63,0% férfi/37% nő) nem volt szignifikáns különbség. A cirrhosis 80,1%-ban illetve 70,4%-ban alkoholos eredetű volt a két csoportban, a Child-stádiumok is azonosak voltak (2,0 illetve 1,9). Súlyos kísérőbetegségek az első csoportban 57,1%-ban, a második csoportban 67,5%-ban fordultak elő. Akut endoszkópos terápia, vazoaktív szerek, valamint antibiotikum alkalmazására az első időszakban 71,4%-ban, 3,85%-ban és 19,23%-ban, a második időszakban 77,5%-ban, 62,5%-ban illetve 56,41%-ban került sor. Az összmortalitás az első időszakban 28,2%, a második időszakban 18,4%, a vérzés miatti halálozás 17,4% illetve 13,1% volt. A második időszakban a betegek döntő többsége a II. Belklinika Gasztrointesztinális Vérző Részlegén kapta az ellátást.
Az irodalmi adatokhoz hasonló eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy az intenzív kezelés, az endoszkópos terápia, a vazoaktív szerek és az antibiotikumok alkalmazása szerepet játszik a varixvérzések kimenetelének javulásában.