BEVEZETÉS: A mikrokeringés vizsgálata fontos információt adhat a musculocutan lebenyek életképességéről, az irodalomban mégis ellentmondó eredmények olvashatóak a műtét alatt kimutatható változások mértéke és a későbbi esetleges lebeny-necrosis kiterjedése vonatkozásában. Tanulmányunk célja latissimus dorsi musculocutan (LDM) lebeny elkészítése és ischaemia-reperfusiója (I/R) kapcsán a lebeny különböző pontjain vizsgált mikrokeringési paraméterek követéses vizsgálata patkányban.
MÓDSZEREK: A kísérlet során (20/2011/DEMÁB) 10 CD patkányon altatásban bilaterálisan LDM lebenyek készítése történt. Az I. csoportban (n=5) a bal oldalon a lebeny 2 órás immobilizáció után, míg a jobb oldalon a lebeny rögtön a kipreparálást követően került visszavarrásra. A II. csoportban (n=5) a bal oldalon kipreparált lebeny pediculusát 2 órára leszorítottuk, míg a jobb oldalon 2 órás immobilizáció történt a repositio és sutura előtt. A lebenyek proximalis, középső és distalis régióiban a felszíni hőmérsékletet és laser Doppler szöveti áramlásmérővel a mikrokeringést mértük a lebenykészítés előtt és után, az ischaemia 1. és 2. órájában, majd a lebeny visszavarrását követően, továbbá a posztoperatív (p.o.) 1., 3., 5. és 7. napon. A necrosis mértékét a p.o. napokon készített fotók területelemzésével határoztuk meg.
EREDMÉNYEK: A mikrokeringési értékek szignifikánsan csökkentek az ischaemia során, a reperfusio 2. órájára már normalizálódni látszódtak, kivéve az apicalis zónát. Az I. csoportban, a bal oldalon a proximalis és distalis régió paraméterei kifejezettebben csökkentek a jobb oldalihoz képest. A II. csoport I/R-nak kitett lebenyeinek széli bőr-necrosisa volt megfigyelhető, egy esetben a lebeny teljes bőr elhalását láttuk. Az egyedi értékeket elemezve ez utóbbi esetben már az intraoperatív mikrokeringési értékek is alulmaradtak.
KÖVETKEZTETÉS: A LDM lebeny két órás ischaemiát követő reperfusiója során a lebeny különböző területein eltérő mértékű és jelentős eltérés mutatkozik a bőr mikrokeringési értékeiben. Az intraoperatív értékeknek prediktív jelentősége lehet a későbbi lebenyelhalás tekintetében. A részletesebb, nagyobb esetszámban végzett vizsgálatok folyamatban vannak.