A diabetes mellitus az egyik legjelentősebb hazai népegészségügyi probléma. Komoly terhet ró az ellátórendszerre, és az életminőséget is nagymértékben befolyásolja, ezért szűrése kiemelt jelentőségű. Viszont nem jól ismert a szűrővizsgálattal és a tünetek alapján felismert esetek prognózisa közötti különbség.
Vizsgálatunk célja volt, hogy elemezzük a szűréssel felfedezett, illetve a korábban már diagnosztizált betegek túlélési ideje közötti különbséget. Továbbá szerettük volna megbecsülni, hogy az egyes szociodemográfiai tényezők hogyan befolyásolják a rejtett és az ismert diabéteszben szenvedők prognózisát.
Kutatásunk adatait a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara által működtetett Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Programra épített, 2001-ben elindított Rejtett Morbiditás Vizsgálat szolgáltatta, amelyben 55-64 éves felnőttek egészségi állapotának alakulását követtük háziorvosaik segítségével. A 2013-ban lezárt adatbázis segítségével értékeltük a diabéteszes betegek túlélését többváltozós Cox regresszió segítségével.
Elemzésünk során 4273 fő adatait használtuk fel, melyből a háziorvosi nyilvántartás alapján 495 ismert és 363 szűréssel felfedezett diabéteszes beteget azonosítottak 2001-ben. A diabéteszes betegek túlélésére ható szociodemográfiai tényezők közül a kor, a nem és az iskolai végzettség bizonyult szignifikáns befolyásoló tényezőnek. A férfiak rosszabb prognózisát a 2,4-es veszélyhányados (VH) jelezte (p<0,001). A 60-64 évesek túlélése jelentősen rosszabbnak bizonyult a fiatalabb korcsoporthoz viszonyítva (VH=1,42; p=0,019). A képzettség tekintetében a magasabb iskolai végzettség erős protektív faktorként jelent meg (az egyetemi végzettséggel rendelkezők prognózisa lényegesen kedvezőbb volt, mint az alapfokú végzettséggel sem rendelkezőké: VH=0,40; p=0,005). A tünetek alapján diagnosztizált és a szűrés során felismert diabéteszes beteg túlélési esélye közt nem találtunk szignifikáns eltérést (VH=0,78; p=0,074).
Vizsgálatunk szerint (1) a diabéteszes betegek túlélése szempontjából kedvezőtlen prognosztikai faktor az idősebb kor, a férfi nem és a képzetlenség; (2) a szűréssel felfedezett esetek túlélése nem tér el a tünetek alapján felismert esetekétől.

TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031