Hazánkban a malignus daganatos megbetegedések mortalitása rendkívül magas, aminek csökkentésében kulcsfontosságú szerepet játszanak a szűrővizsgálatok. A szűrőprogramok hatékonyságát elsősorban a részvételi arány határozza meg. A méhnyakrák korai felismerésére szervezett szűrés jelenleg nem megfelelő hatékonysággal működik Magyarországon.
Vizsgálatunk elsődleges célja volt a méhnyakrák szűréstől való távolmaradást befolyásoló tényezők azonosítása az igazolt malignus elváltozással rendelkező és attól mentes személyek körében, logisztikus regressziós módszer segítségével.
A retrospektív adatfelvétel 2012.11.01-je óta tart négy településen (Debrecen, Eger, Gyöngyös, Hatvan), mely során minden méhnyakrák szűrésen átesett, pozitív eredménnyel rendelkező, valamint egyéb tünetek miatt konizációra előjegyzett nőnél kérdőív felvételére kerül sor.
Az általunk feldolgozott adatbázis 262, 17-71 éves nő válaszait tartalmazta. A méhnyakrák családon belüli előfordulása 2,15-szorosára növeli a malignus elváltozás kialakulásának esélyét (p=0,025). Ezzel szemben a magasabb iskolai végzettség szignifikánsan csökkenti a betegség előfordulását; szakiskolai végzettségűeknél 62,50%-kal (p=0,031), szakközépiskolát vagy gimnáziumot végzetteknél 70,00%-kal (p=0,001), míg főiskolai diplomával rendelkezőknél 60,61%-kal (p=0,036). Azok a nők szignifikánsan nagyobb eséllyel szenvedtek rosszindulatú kórképben, akik féltek a szűrés során szerzett fertőzésektől (EH=2,17; p=0,012), fájdalmasnak ítélték meg a beavatkozást (EH=1,96; p=0,018), megalázónak érezték a vizsgálatot (EH=2,01; p=0,035), illetve szívesebben vettek volna részt a szűrővizsgálaton, amennyiben azt védőnő végezte volna (EH=2,05; p=0,035).
Eredményeink alapján megállapítható, hogy a pozitív családi anamnézisű, alacsonyabb iskolai végzettségű, valamint a szűréssel szemben negatív érzelmekkel, tapasztalatokkal rendelkező nők körében kellene javítani a szűrésen való részvételt, elsősorban attitűdjük megváltoztatása révén.
TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031