Az akut szívelégtelenségben alkalmazott intraaorticus ballonpumpa kezelés szövődményeinek vizsgálata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2013/2014. tanév
Tagozat: 
Aneszteziológia és intenzív terápia, sürgősségi betegellátás, traumatológia, ortopédia, idegsebészet
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Kovács Dávid

Előadás adatai

Előadás címe: 
Az akut szívelégtelenségben alkalmazott intraaorticus ballonpumpa kezelés szövődményeinek vizsgálata
Összefoglaló: 

Háttér és cél:

Az akut koszorúér szindróma mortalitása a szövődményként kialakult akut szívelégtelenség esetén igen magas, a terápiás lehetőségek körében fontos helyet foglal el az intraaortikus ballon pumpa (IABP) kezelés. A nemzetközi irodalom azonban hangsúlyozza magával a kezeléssel járó szövődmények lehetőségét. Vizsgálatunkban a Kardiológiai Klinika beteganyagában tanulmányoztuk a ballon pumpa kezelés során előforduló különböző szövődmények kialakulását.

Módszerek és eredmények:

A 2009 – 2012 között a Kardiológia Klinikán akut koszorúér szindróma miatt IABP kezelésben részesült 303 beteg (férfi/nő : 187/116, átlagéletkor 64 SD 12 év) adatait dolgoztuk fel retrospektív módon. Az alapbetegség kimenetelének vonatkozásában vizsgáltuk a lehetséges szövődmények 3 fő csoportját (vérzéses szövődmények, trombotikus szövődmények, infektív szövődmények) és kerestük az összefüggést a betegek különböző paramétereivel, illetve anamnesztikus adataival.

Bármely szövődmény kialakulásának valószínűsége magasabb volt diabetes mellitus fennállása esetén (p=0,016), a beteg felvételekor mért alacsony GFR értéknél (p=0,023) és a kiterjedtebb myocardium károsodást jelző CK maximum érték mellet (p=0,001). Nem befolyásolta viszont a szövődmények megjelenését az életkor (p=0,900), a beteg neme (p=0,395), az anamnézisből ismert dohányzás (p=0,224), az egyidejűleg fennálló perifériás verőérbetegség ( p=0,077), vagy hypertonia (p=0,757), valamint a felvételekor mért bal kamra ejekciós frakció (p=0,167) és az érkezési haemoglobin (Hgb) szint (p=0,760).A szövődmény kialakulása nem növelte a halálozást (p=0,425), viszont a kórházi ápolási napok száma szövődmény esetén jelentősen magasabb volt (9,65 SD 6,59 nap vs. 14,61 SD 8,71 nap) és szignifikánsan nagyobb volt a Hgb szint csökkenés is (p=0,001).

Következtetés:

Beteganyagunkban az IABP kezelés során kialakuló szövődmények nem növelték az alapbetegség mortalitását. Diabetes mellitus, csökkent vesefunkciós paraméterek illetve nagyobb kiterjedésű infarktus esetén a kezelés szorosabb megfigyelést igényel. A kialakuló szövődmények mihamarabbi észlelése és megoldása lerövidítheti a kórházi kezelés időtartamát.

1. témavezető adatai
Név: 
Szabó Gábor Tamás
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Kardiológiai Intézet
2. témavezető adatai
Név: 
Kőszegi Zsolt
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Kardiológiai Intézet

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program