Az agytályog egy ritka és veszélyes kórkép amit, baktériumok vagy gombák okozhatnak. Kiindulása lehet távoli bakteriális infekció (hematogén szóródás), traumás sérülés vagy sebészeti beavatkozás (direkt inokuláció) illetve az agy közelségében zajló infekció, mint pl. sinusitis (közvetlen ráterjedés). A tünetek elsősorban a tályog lokalizációjától függenek, ebből eredően a tünetek változatosak, éppen ezért a kórkép sokszor későn kerül felismerésre.
Célunk az elmúlt 5 évben a DEOEC Idegsebészeti Klinikáján agytályog miatt kezelt betegek diagnózisa és terápiája során szerzett tapasztalatok összefoglalása, a külföldi tanulmányokkal való összevetése.
A szükséges adatokat a Medsolution rendszerben tárolt zárójelentések, ambuláns lapok valamint a kórlapok áttekintése során gyűjtöttük össze.
A vizsgálatban 30 beteg adatait tekintettük át 2008-2012 között. Az átlagéletkor 40-50 év közzé esett, a mortalitás pedig 10% volt. A tünetek közül a meningeális izgalmi jel 90%-ban nem volt jelen, ugyanakkor neurológiai tünet a betegek 72,6 %-ában tapasztalható volt. Szerettük volna az emelkedett koponyaűri nyomást jelző tünetek előfordulási gyakoriságát is meghatározni, de sok beteg esetében erre utaló adat nem volt rögzítve. A felvételi laboratóriumi adatok vizsgálatakor a következőket tapasztaltuk: a CRP szint mindig meghaladta a normál tartomány felső határát (4,6 mg/L), de az esetek 50%-ában 50 mg/L alatt maradt. A fehérvérsejtszám is csak 56%-ban volt emelkedett, a neutrofilek aránya pedig 68%-ban. Ezek az adatok magyarázattal szolgálhatnak arra, hogy miért kerül sokszor későn felismerésre a kórkép. Mikrobiológiai mintavétel az esetek 90%-ában történt, az esetek 80%-ában vettek mintát a tályogból, HK-t pedig a betegek 87%-ától küldtek. A tályogból vett minták 96%-ából kitenyészett a kórokozó, a HK pedig 50%-ban lett pozitív, ezek közül 2 esetben (8%) a HK-ból CNS nőtt, a többi eredménye egyezett a tályog bennékével. A primer focust 83%-ban sikerült azonosítani, további 7%-ban fény derült egy feltételezhető gócra, 10%-ban nem sikerült gócot identifikálni.
Célzott antibiotikum terápia minden esetben indult, sebészi terápia (punctio vagy resectio) 86%-ban történt. A kezelés az esetek 36%-ban hozott szövődménymentes gyógyulást.