Kamrafibrilláció és az autofágia kapcsolata

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2013/2014. tanév
Tagozat: 
Farmakológia, gyógyszerhatástan, klinikai gyógyszerészet
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Gyöngyösi Alexandra

Előadás adatai

Előadás címe: 
Kamrafibrilláció és az autofágia kapcsolata
Összefoglaló: 

Az iszkémián átesett szívizomban a reperfúzió során aritmiák alakulhatnak ki. Az autofágiás folyamatok és az aritmiák kapcsolatáról azonban kevés információ áll rendelkezésre. Az iszkémia, mint „autofágia induktor” szerepe többé-kevésbé ismert, ezért jelen kísérletünkben elektromos ingerléssel váltottuk ki a kamrafibrillációt. Vizsgálatainkkal a kamrafibrillációk és autofágiás folyamatok közötti esetleges ok-okozati összefüggéseket tanulmányoztuk, valamint azt, hogy az autofágiás folyamatok és az apoptózis hogyan korrelálnak egymással.
Kísérleteinkben izolált dolgozó patkány szívmodellt használtunk. Az izolálását követően a szíveket „Langendorff” perfúziós készülékre kapcsoltuk, és a kontroll csoport kivételével különböző hosszúságú elektromos fibrillációt, valamint tachycardiát indukáltunk. Ezt követően egy 120 perces perfúzió következett. A kísérlet alatt vizsgáltuk az elektromos stimuláció előtti és utáni szívfunkciókat. Munkánk során szívfrekvenciát, aorta kiáramlást, koronária átáramlást és aortanyomást mértünk, majd ezekből perctérfogatot és verőtérfogatot számoltunk. A szívszöveteket a későbbiekben különböző molekuláris biológiai vizsgálatokhoz használtuk fel. Western-blot segítségével olyan autofágiás és apoptotikus markerek szintjét mértük, mint például az LC3II/LC3I arány, Beclin-1, Bax, Atg5, Atg7 Atg12, caspase-3 és GAPDH.
Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a kamrafibrilláció idejének növelésével a szívfunkciós paraméterek arányosan romlanak. Western-blot eredményeink alapján a fibrilláció idejének növelésével emelkedő autofágiás marker szinteket detektáltunk, azonban ez később csökkent és az apoptotikus markerek szintje emelkedett meg. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy egy viszonylag hosszabb idejű fibrillációt követően az autofágia már nem nyújt segítséget a túléléshez és aktiválódik az apoptotikus sejthalál útvonala.
Támogatások: OTKA K-104017, Debreceni Egyetem belső pályázat, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0045, TÁMOP 4.2.4. A/2-11/1-2012-0001 ‘Nemzeti Kiválóság Program’.

1. témavezető adatai
Név: 
Lekli István
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Gyógyszerhatástani Tanszék

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program