Diagnosztikus és terápiás nehézséget jelentő Hodgkin lymphoma és sarcoidosis társulása
Nyomtatóbarát változat Ismert, hogy sarcoidosist követően a daganatok, köztük a Hodgkin lymphoma kialakulásának kockázata magasabb, mint a normál populációban. Kevés irodalmi adat áll azonban rendelkezésünkre olyan esetekről, amelyekben e két betegség közel egy időben kerül felismerésre, mely a hasonló klinikai tünetek miatt differenciál diagnosztikai nehézséget jelenthet.
35 éves nőbetegnek 2008 decemberében indult kivizsgálása jobb oldalon, nyakán jelentkező terime és nyelési nehezítettség miatt. A nyirokcsomó szövettani vizsgálata nodular sclerosis altípusú Hodgkin lymphomát igazolt. A primer staging PET/CT vizsgálatot követően, melyen disszeminált betegség igazolódott tüdő- és lépérintettséggel (klinikai stádium: IV/BSE, IPS: 1), 6-8 ciklus ABVD (adriamycin, bleomycin, vinblastin, dacarbazin) kezelést kezdtünk.
A második ciklus ABVD kezelés után elvégzett interim PET/CT vizsgálat azonban nem megfelelő választ mutatott, ezért az elérhető nyaki régióból rebiopsia történt, melynek szövettani vizsgálata meglepően sarcoidosist igazolt. Az ellentmondás miatt az első szövettani lelet revíziója is megtörtént, mely a Hodgkin lymphoma diagnózisát megerősítette. Mivel a hasüregben a lép aktivitása volt a legmagasabb, ezért diagnosztikus céllal laparoscopos splenectomia történt, ami szintén a sarcoidosist igazolta, Hodgkin lymphomára jellemző szövettani eltérés nélkül. A kemoterápiát így szteroid tartalmú CHOP-14-re (cyclophosphamid, adriamycin, vincristin, prednisolon) módosítottuk, és a kezelések között kis dózisú szteroidot alkalmaztunk. A második ciklus CHOP-14 után elvégzett interim PET/CT vizsgálaton jó terápiás választ véleményeztek, ezért a kezelést tovább folytattuk, amelyre a beteg klinikailag komplett remisszióba került, amit a legutóbb elvégzett restaging PET/CT is megerősített.
Esetünk egyrészt felveti e két betegség együttes előfordulásának hátterében egy közös immunregulációs zavar lehetőségét, ugyanakkor jól példázza, hogy nem megfelelő terápiás válasz esetén elengedhetetlen a diagnózis újragondolása, rebiopsia végzése, és szükség esetén a gyors terápiamódosítás.
Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program
