Nyomtatóbarát változat

A Kenézy Kórház Nappali Részlege 1991 áprilisában egy 10 éve működő munkaterápiás részleg hagyományaira támaszkodva alakult meg. Fő feladata a szkizofrén betegek rehabilitációja fekvő osztályos kezelésüket követően. A Nappali Kórház segíti őket abban, hogy visszataláljanak a mindennapi életbe, mintegy hidat teremtve számukra a kórház és a kinti világ között. Feladata még, hogy az ambuláns pszichotikus betegek enyhébb visszaesés esetén ne kórházi osztályra, hanem ebbe az intézménybe kerüljenek gyógykezelésre.
Azt szerettük volna felmérni, hogy a Nappali Kórház mennyire sikeres a betegek kinti életbe való visszasegítésében.
2009-ben 245 beteg volt nyilvántartásban. 180 fő ambuláns kontrollra járt, 65 betegnek a terápiás kezelése pedig a Nappali Kórházban történt. Közülük 46-an(70,77%) jelenleg is folyamatosan részt vesznek a terápiákon, 19(29,23%) betegnek pedig lehetővé vált az ambuláns kontrollja. 2000-től 2009-ig terjedő periódusban megvizsgáltuk, hogy az aktív betegek közül 37-en folyamatosan járnak a terápiákra, 9-en pedig már korábban is részt vettek a Nappali életében. Az ambulánssá vált 19 beteg közül 16-nak folyamatos Nappali kezelést követően, 3-nak pedig hosszabb-rövidebb ambuláns-Nappali megszakítások után sikerült ambuláns kezelésüket lehetővé tenni. Tehát a 2009-es eredmények alapján a Nappaliba járó betegek 18,5%-a(9+3 fő) ingázik az ambuláns-Nappali ellátás között, 24,6%-a(16 fő) vált ambulánssá a folyamatos terápiákat követően, 57%-a(37 fő) pedig jelenleg is terápiás foglalkozásokra jár.
A fenti eredmények alapján elmondható, hogy a Nappali Kórházba járó, aktív betegek állapota sikeresen kontrollálható, ami súlyosabb visszaesésük esetén rövidebb kórházi, bent fekvő tartózkodást tesz lehetővé (70,77%), a terápiáknak köszönhetően 2009-ben a betegek 29,23%-a kapott lehetőséget önálló életvitel kialakítására.
Véleményünk szerint a Nappali Kórház tevékenysége nagyon hasznos a pszichiátriai kezelés alatt álló betegek számára, akik ez által egy új lehetőséget kapnak a társadalomba való beilleszkedés, illetve a betegségük előtti életmódjuk folytatásához, ami által ismét képessé válnak önálló, teljes értékű életet élni, és a társadalom hasznos tagjává válni.